A szavak hatalma!
A szavak hatalma!
"Ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik."
(Ljudmila Ulickaja)
A fenti idézet pontosan tükrözi érzéseimet!
Amikor még nem az e-mailezés korszakát éltük, a levélírásnak is megvolt a maga bűvölete. Izgatottan vártam a postást, kitől hoz levelet, ki írt és mennyit! Sokszor oldalakon keresztül olvastam, az ismerőseimmel, barátaimmal történteket, kint a szabadban, a friss levegőn. Utána pedig oldalakon keresztül csak írtam és írtam a választ, részletesen reagálva mindenre! A feladás után, jött a legizgalmasabb dolog: a „csigapostának köszönhetően”, a várakozás izgalma. Volt mire várni, a válaszlevelek érkezését!
Az e-mailnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően, felgyorsult a levélváltás, alig kell várni a válaszra, kérdés, ki mikor tud rá időt szakítani. A problémát nem a válaszok felgyorsulásában látom, hanem az üzenetváltások tömörségében. Már nem leveleket váltunk egymással, hanem távirati, SMS stílusban kommunikálunk (tisztelet a kivételnek!!!).
Az e-mailezés a látássérülteknek is remek dolog, mert látó barátaikkal is könnyedén levelezhetnek… ha vannak látó ismerőseik.
Nem csupán levelet jó írni, hanem blogot is vezetni, mert így még több emberhez jut el, amiről írni szeretnék.
Az ihletet azonban nem mindig könnyű előcsalogatni. Nálam akkor jelentkezik, ha valakivel nagyon szeretnék valamit megosztani, sürgősen, minél előbb és úgy, hogy átérezze, megértse, de ne legyen terhére, amit közölni szeretnék vele. Ha nincs meg ez a közlési vágy, valamint a téma, ami foglalkoztat, elapadt a forrás.
Az ihletet le is lehet rombolni! Hogyan? Úgy, ha elmaradnak a visszajelzések! Amikor a lelkesedéssel leírtakra alig-alig érkezik reakció!
Remek dolog, ha összeszedhetjük gondolatainkat, rendszerezhetjük érzelmeinket, mégis, ez nem elég. Az írásoknak akkor van varázsa, ha többeket megérint, ha közösséget teremt, ha közösen osztozhatunk a leírtakban.
Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik az e-mail címemre már küldtek biztató sorokat. Sokat jelentett!
A szavak embere vagyok, vakságom ezt jobban fel is erősíti!
Nekem a szó olyan mint látóknál a szemek párbeszéde. Mivel nem tudom mások tekintetét keresni, felvenni a szemkontaktust, nekem a szavak helyettesítik ezt. Nálam a "szókontaktus" jelenti a kapcsolatfenntartást, a visszacsatolást, s ha ez elakad, fellép a hiányérzet, mint amikor valaki kerüli a másik tekintetét, lesüti a szemét stb.
A kedves töltetű szavak olyanok nekem, mint amikor valaki kedvesen a másik emberre néz, rámosolyog stb. A kellemetlen töltetű szavak pedig a felnyársaló tekintetet, szúrósságot juttatják eszembe.
Írásaim is kedvenc időtöltéseimről, mostanában a Zumba® adta örömökről szólnak. Minden hobbinak akkor van igazán értelme, ha azt barátokkal együtt űzhetjük. Egyedül még a mozgásra is nehezebben veszi rá magát az ember, de barátok közt… az más!
Állapotomból adódóan, nem a csoportban táncolok aktívan (időnként felkeresem), hanem oktatómtól veszek fantasztikus órákat!
Ha az ember egyedül eddz, sportol, s nincs kivel megosztani az adott kihívásból eredő nehézségeket, örömteli pillanatokat, elmagányosodik.
Nekem már az is nagy öröm lenne, ha a honlapomon válthatnánk üzeneteket itt:
https://arvaymarika.webnode.hu/uzenofal/
Miről? Mindarról, ami írásaimról, az egyéb fent lévő érdekességekről eszetekbe jut! Csak bátran! Írnom akkor érdemes, ha a kifejezett gondolatok, érzelmek kölcsönösségre, megértésre találnak!
A szavaknak hatalmuk van, hátha most barátságokat indítanak el! Ki tudja, a levélváltások mit eredményeznek?
Az üzenőfal menüpontot azért hoztam létre, hogy a kapcsolatteremtés lehetőségét megadjam, igaz, az elérhetőségem is megtalálható!
Szükségem van rátok, kedves olvasók, együtt minden sokkal szebb, érdekesebb, tartalmasabb, ösztönzőbb! Ugye ti is így vagytok ezzel?
Ezentúl izgatottan nézegetem az üzenőfalat, hátha rátalálok egy-egy kedves üzenetre! Ugye reménykedhetek abban, hogy érkezik válasz?!