2. Humor a lovak körül
2. Humor a lovak körül
Ugye senki sem szeret hosszú időt tétlen várakozással tölteni? Főleg orvosnál nem! Dorka, a vak kislány, is nehezen tűrte a tétlenséget a rendelőben. Nem volt komolyabb panasza, a szokásos szemcseppet kellett felíratni. Ma valahogy sokan voltak, lassan vánszorogtak a percek.
Ekkor Dorkának eszébe jutott valami. Lovaglásai alkalmából annyi humoros dolog történt vele, felidéz közülük néhányat, így gyorsabban telik az idő.
*
Már most mosolygok, ha Dórára, az oktatómra, gondolok. Mindig vidám, nyugodt, szinte meleg, bársonyos a hangja. Olyan jó felidézni.
Szeret velem viccelődni, látja, értem a tréfát.
A múltkor is azt kérdezte:
- Látom, élvezettel hallgatod, hogyan rágják a lovak a szénát. Parancsolsz egy kicsit?
*
Lovaglás előtt és után mindig megszeretgetem Dórit, a lovacskát. Látni nem láthatom ugyan, de olyan jó dolog végigsimogatni a homlokát, az orrát, a nyakát, már ha hagyja magát. Tegnap lovaglás előtt szintén készültem a dédelgetésre.
- Szerbusz, kincsem- becézgettem - és kinyújtott kezemmel meg akartam paskolni a ló nyakát. Igencsak meglepődtem, amikor egy vékony kart éreztem a kezem alatt. Visszahőköltem.
- De jó, végre valaki kincsemnek szólít! – mondta vidáman az oktatóm.
Kiderült, hogy igazított még valamit a nyergen, amit nem vettem észre, azért veregettem meg a ló helyett őt!
*
Még lovaglásaim elején megtapasztalhattam, milyen dolog patracon lovagolni. Érdekes érzés, viszont segít az egyensúly fejlesztésében, s a helyes ülés elsajátításában. Itt nincs kengyel, sem nyereg, csupán maga a patrac, két kapaszkodóval.
Lovaglásom végén, elhangzott az automatikus kérés:
„Kengyelből és ló-ról!”
*
Patracon történt velem az alábbi eset is. Hanyatt kellett feküdnöm Dórin. Igen ám, de először nem éreztem magam biztonságban. Mintha egy meredeken oldalra dőlő autóban lettem volna. Kapaszkodtam ám, ahogy csak egy megszeppent ember szokott.
Dóra mellettem volt, a lábamon nyugtatta a kezét, támaszt nyújtva nekem. Közben azért tréfásan megjegyezte:
- Ugye most kapaszkodsz az életedért?!
Másodszori próbálkozásom eredményeként már kényelmes volt Dórin a lovaglás fekvő helyzetben. Szinte ringatott.
- El ne aludj itt nekem! – mondta mosolyogva az oktatóm.
*
Elérkezett a szárfogás tanulásának ideje is. Dóra még futószáron vezeti Dórit, de a szárfogással már ismerkedhetek. Előfordult egy párszor, hogy Dóri leszegte a fejét egy hirtelen mozdulattal. Nagyon váratlanul ért a dolog, s kiszaladt a számon:
„Ha kötélhúzást játszunk, te vagy az erősebb, győztél!”
*
Dóra mindig kitalál nekem valami érdekeset. Most az ügetés ütemét fokoztuk. Kissé gyorsnak találtam, ezért nem vághattam valami mosolygós ábrázatot. Erre az oktatóm:
- Ha jól látom, hárman utaztok a lovon: te középen, előtted és mögötted pedig a majré!”
Utólag jót mulattam ezen!
*
Lovaglásaim alkalmából, sok dicséretet és elismerést kapok. Dóra minap is kedveskedni akart elismerő szavaival: „Szép, nagyon jó!”A hangja ereszkedő volt, hanghordozásából hallani lehetett, hogy lefelé viszi a hangsúlyt. Dóri ezt úgy érzékelte, hogy meg kell állnia, mintha csak azt hallotta volna: hó-hó!
Miután az eset még egy párszor megismétlődött, Dóra nevetve megjegyezte:
- Ahányszor megdicsérlek, a ló mindannyiszor megáll! Hogy dicsérjelek ezek után?
Nevetve jegyeztem meg:
- Talán pattogósabban! Tudom, ügetéskor elhangzik a parancs: „Ne pattogj!”. A dicséret talán pattoghat.
Nevettünk.
A rendelő ajtaja kinyílt, Dorkát szólították.
Milyen gyorsan elszaladt az idő! Hiába, a lovak körül mindig történik valami mókás dolog!
Aki már nem kezdő szinten lovagol, talán még több tréfás dolgot tudna mesélni!