Kellemes szavak menedékében!
Kellemes szavak menedékében
"Minden napban ott van az a valami, amibe belekapaszkodhatsz. Nincs nap, hogy ne kapnád meg azt a segítő kezet, azt a szót, azt a leckét, azt az ajándékot, ami ne segítene tovább. MINDIG ott van, a kérdés, hogy elfogadod-e, és mersz-e erőt meríteni belőle?"
(Oravecz Nóra)
A kérdésre a válasz, igen, merek! Másokat is erre biztatok! A legkisebb dolgoknak is megvan a hajtóerejük.
Néha hétköznapi szavak is kaphatnak ünnepi köntöst, ezekről lesz szó az alábbiakban!
Bizonyára átéltünk már többször is olyan napokat, amikor kimondottan szomjaztunk egy-egy kedves szóra, megnyilvánulásra, apró figyelmességre. Gyakran éreztük már magunkat törékenynek, sérülékenynek, megalázottnak, mellőzöttnek, elhagyatottnak. Ilyenkor teljesen kiürülünk, elkeseredünk, érzelmileg fásultak leszünk. Ekkor érezzük és értjük meg, milyen jólesik egy-egy kedves gesztus, szó, egy kis empátia. Szerencsénk van, ha barátainktól, családtagjainktól, munkatársainktól ezeket megkapjuk.
Ha egy kicsit körülnézünk, tapasztalhatjuk, hogy idegenektől is kapunk kedveskedő mondatokat, csak észre kell vennünk.
Megfigyeltem pl. a bevásárlóközpontokban a pénztárosokat. Ki tudja hányszor mondják újra meg újra: „További szép napot!”
Elcsépeltnek tűnhet, de egy nehéz nap után jóleshet akkor, ha érezzük a mondat mögött megbúvó vidám hangot és mosolyt. Ismerek olyan embereket, akik talán több százszor elismétlik ugyanazt, de mindig úgy, mintha először mondanák! Ez át tudja melengetni a bensőnket!
Egy kedves orvos ismerősöm mondta gyakran nekem és családomnak:
„Vigyázzanak az úton!”
Neki fontosak voltunk, ezt éreztetnie kellett!
Mindig melegséggel tölt el, ha azt a szót hallom másoktól, kincsem. Bensőséges a hangulata, akkor pedig még érdekesebb, ha idegen szólít meg így. Nem ismer, mégis első látásra szimpátiát érez irántam. Ki tudja miért!
A másik ember iránt való őszinte érdeklődés is támasz lehet. A „Hogy vagy?” csak akkor helytálló, ha meg is akarjuk hallgatni a másikat. A megértő, együtt érző, érzelmileg támogató szavak ilyenkor lélekben erősítenek:
„Megértelek, őszintén veled érzek, tudom, min mész most keresztül, én is átéltem ugyanezt, tudod, hogy rám számíthatsz!”
Azzal is sokat segíthetünk másoknak, ha észrevesszük tetteikben a jót és a szépet, ami talán csak apróság, mégis előrelendítő lehet. Az építő kritika is kell, de merjünk jót is mondani, sokunkat ez motivál!
„Büszke vagyok rád!” Milyen sokszor elhangzik ez! Kérdés, ki mondja, kinek és miért! Gyakran, vagy ritkábban! Megnőhet a szó értéke, ha olyan pillanatban kapjuk, amikor már majdnem feladtuk, mégis végigcsináltuk, s olyan embertől hangzik el, akire felnézünk. Sokat lendíthet rajtunk, akár tartósan is feltöltődhetünk.
„Bízz magadban! Meg tudod csinálni! Hiszek benned!” Időnként csupán néhány bátorító szóra van szükségünk ahhoz, hogy tovább merjünk lépni! Ha figyelünk, meghalljuk a segítő hangokat!
„Már ezer éve nem láttalak, mi van veled?” Ha érezzük, valóban hiányol a másik személy, felemelő érzés, hogy fontos vagyok neki! A mondat máris különlegessé válik!
„Viszontlátásra!”
Minden nap használjuk, azért szép kifejezés, mert ha valóban szeretnénk látni a másikat, mindent megteszünk azért, hogy találkozzunk vele! Ilyenkor a hangsúly sok mindent közvetít.
Talán a végtelenségig lehetne ezt a szócsokrot bővíteni! Szerintem mindenki maga tudja eldönteni, számára mi a fontos és miért! Az apró cselekedetekről még nem is szóltam, melyek kapaszkodót jelenthetnek a nehéz pillanatokban, abból is akad bőven. Egyénenként más-más tett válik ilyenkor hangsúlyossá! Nálam a futó érintés, esetleg ölelés, meleg kézfogás már üzenetértékű, s ez még csak egy-két apróság volt!
Remek dolog segítséget kapni, de segíteni másoknak még nagyobb öröm, csak vegyük észre, mire van az illetőnek szüksége!
Sokszor a szavak is segítenek, s akkor találnak meg bennünket, amikor a legnagyobb hiányát érezzük! Igazi menedéket lehet szavakból építeni, amire támaszkodhatunk. Felidézhetjük újra és újra, amikor már majdnem feladjuk, amikor úgy érezzük, nincs kiút! Mégis van! A szavak fényt jelentenek a sötétben! Azok legfőbbképpen, amik kifejezik a másik felé: mennyire szeretjük, milyen fontos nekünk, mennyire szükségünk van rá, hiányzik, ha nincs velünk stb.
Egy kis léleksimogatás, ezt kívánom kedves olvasóimnak a mindennapokra!