Köszönöm a zenét!

Köszönöm a zenét!

Egy kérdés fogalmazódott meg bennem a napokban. Vajon szoktunk-e hálát adni valamiért, akár a legkisebb dologért is, ami számunkra fontos? Kimondjuk-e azt a szót: köszönöm? Az életben sok mindenért hálásak lehetünk, mindenkinek magának kell éreznie, miért. Sokszor a legapróbb dolog is ajándék, csak nehezen ismerjük fel jelentőségét!!! Csupán akkor érezzük értékét, ha már nincs többé,kicsúszott a kezünkből, elvesztettük szem elől.

Nekem sajnos, vakságom miatt, nem adatott meg, hogy festményekben, képekben, a természet szépségeiben stb. gyönyörködjek, azonban élvezhetem a zene, a muzsika csodáit. A zene nyugtat, felvidít, felszabadulttá tesz, oldja a feszültséget és még sorolhatnám mindazokat az érzéseket, melyeket a hangok sorozata adhat. A zenéhez kapcsolhatom most már a táncot is! A dallamok mozgásra csábítanak, testemmel érzelmeket fejezhetek ki.

A Zumba® révén már azt is megtapasztaltam, hogy felszabadult mozgás esetén szinte azt érzem, látok! Látok, mert a zene ritmusa vezet, segít. Ha valóban sikerül beleélni magam egy adott dallam hangulatába, összhangba hozni a dallamot a mozgással, a muzsikában társra lelek! Igaz nem fog kézen, nem karol át, de a szívembe költözik, átmelegít, s már jöhet is a tánc!

A hangszerkiosztás is lényeges. Kedvenceim: az akusztikus gitár, harmonika, visszafogott dob, lágy, bársonyos hangokat adó hangszerek.

Amikor azt érzem egy-egy szám közben, milyen jó újra és újra eltáncolni, valami olyan élményt kapok, amitől nincs kedvem megválni, az enyém, életem része.

Nehéz szavakba önteni, mi mindent jelent a zene szeretete, ezért kölcsönveszem a közismert ABBA-szám magyar fordítását Veréb Tamás tolmácsolásában.

https://toogl.es/#/view/AOkVcm8VxZw