Olvass el!
Olvass el!
Ha zumba®, akkor léleksimogatás!
Nagyon szeretem ezt az összetett szót, mert mindent elárul.
Ha csak a simogatásra gondolunk, mindenkinek jólesik egy-egy futó érintés, váll- és hátsimogatás, egy-egy ölelés stb. Főleg azoknak az embereknek hordoz több jelentéstartalmat, akik nem láthatják a mimikát, a szemek játékát. Egy-egy érintés valami ilyesmit közölhet: „Itt vagyok, számíthatsz rám, büszke vagyok rád, fontos vagy nekem, jó, hogy itt vagy!”
Ezek a futó érintések persze egy-egy közössségen belül értékesek, nem a nyílt utcán, ahol még ijesztő is lehet.
A léleksimogatás még ennél is érdekesebb, fontosabb.
Mi okozhat simogatást a léleknek? Pl. egy-egy kedves szó, biztató mondat. A szavakkal finoman kell bánni, simogathatnak, de üthetnek is, ha éles, csípős, ironikus megjegyzéseket használunk.
Egy-egy kedves mondat napokig ott csenghet a fülünkben, feltölthet.
A legértékesebb léleksimogatás a zene, a dallamok gazdag világa. Oda menekülünk ha valami fáj, s megnyugvásra vágyunk, esetleg jól kisírjuk magunkat egy-egy zene dallamára.
Akkor is a zenét választjuk társul, ha jókedvünk van, s szeretnénk megduplázni örömünket, szeretnénk kifejezni érzelmeinket.
Akkor is a zene mellett döntünk, ha feszültek, idegesek vagyunk, s szeretnénk levezetni indulatainkat. Nem kell tányérokat összetörnünk ahhoz, hogy kicsit megszabaduljunk a nap gondjaitól, elég egy olyan dallam, melyre ütemesen doboghatunk.
E kis kitérő után, hadd egyesítsem mondanivalómat a zumba® segítségével.
Ez a dallamvilág megad nekem mindent, amire éppen szükségem van, hangulatomtól függően. Egyszer fent, egyszer lent! A zumba® olyan zenei világot nyitott meg előttem, melyet eddig még nem ismertem! Viki becsalogatott egy olyan ajtón, ahova mindig örömmel lépek be!
Rengeteget jelent, hogy a zene rögtön vonzani kezdi a táncolni tanulót, s nem taszítja. Mindegyik órámon csupa olyan zenére táncolok, melyeket mindjárt a szívembe zárok, mert rögtön felkeltik érdeklődésemet.
A zenét akkor szeretem igazán, ha nem túl hangos, hanem közepes hangerővel szól.
Egy érdekes hasonlat jutott eszembe: mindenki szereti a napsütést, de azt már nem, ha elvakítja a nap! A zene is akkor jó, ha kellemes érzésünk megmarad.
Viki biztató, bátorító mondatai pedig megerősítik bennem, táncolni érdemes! Ha az ember mindig sikerélménnyel a tarsolyában érkezik haza, akkor a lelkesedés nem lankad!
Egy vágyam maradt még csupán, amely megvalósításra vár. Csatlakozni egy közösséghez, tartozni valahova, egy egésznek részese lenni, beilleszkedni a látók világába.
A zumba® segít majd nekem, ezt tudom! Van azonban egy kihívás, amellyel szembe kell néznem, s még nem érzem magam elég erősnek hozzá!
Egy alkalommal részt vettem csoportunk óráján, nagy megtiszteltetésnek éreztem, s izgatottan készültem. Mindenki kedvesen fogadott, pár szót váltottunk! Viki időnként odajött hozzám, kedvesen bátorított! Köszönet érte, utólag is!
Egy valamire azonban nem számítottam: a zene, a hanghatások miatt nem érzékeltem környezetemet, elvesztettem térérzékemet! Nem tudtam, pl. hol táncol a mellettem lévő, ki merre van. A szemem nem lehetett segítségemre, hallásomat a zene kötötte le, így a zene volt a „táncpartnerem”. Mivel nem társas táncot járunk, hiányzik az emberek közelsége, amit az érintés megadhat. A zumba® esetében másoknál a látás pótolja a kapcsolatteremtést!
Órai és otthoni gyakorlásaim során kis térben mozgok, s érzékelem a körülöttem lévő „világot”.
Nagyon szeretnék tartozni valahova, azonban még időre és sok-sok tapasztalatra van szükségem ahhoz, hogy csatlakozzak! Hiszen nekem memorizálni kell minden koreográfiát, leutánozni az oktatómat szemmel nem tudom!
A tánc, a mozgás és nálam főként a beszélgetések tudják színesíteni a közös együttléteket.
Hiszek azonban abban, hogy a zene, a mozgás szeretete összehoz majd bennünket, a türelem, és idő meghozza gyümölcsét!
Árvay Mária