Zumba®, mint terápia I.
Zumba®, mint terápia I.
Az alábbi őszinte, komoly mondanivalót rejtő vallomást azért osztom meg másokkal, mert remélem, többeknek is segíthetnek a leírt észrevételek!
A tánc, a mozgás, a zene szeretete sok mindenen átsegíthet. Már legalább 4 hónapja járok Vikihez, s személyes élményeim vannak, miben is segített már a Zumba®.
Az első, érdekes tapasztalatom a következő!
Már régóta észlelem magamon, s gondolom, nem vagyok egyedül a problémával, a megfelelési kényszert. Mindent a lehető legjobban szeretnék csinálni, nem szeretek hibázni! Ahogy belegondoltam, nem is a hibázással van itt a legnagyobb baj! Attól tartok, hogy hibáim következtében, csalódást okozok másoknak, akik elpártolnak tőlem, s az eddig biztonságosnak hitt érzelmi kapcsolat meggyengül.
Mondanom sem kell, ez a folyamat nem teljesen tudatos, de elő-előbukkan az életemben. Főleg olyan emberek esetében, akik közel állnak hozzám.
Természetesen tudom, emberek vagyunk, s „Tévedni emberi dolog!”. Mégis, a szeretet elvesztésétől való félelem bennem van hibázás esetén.
Szeretnék ezen a gondolkodásmódomon változtatni, mert mindenkinek megfelelni úgysem lehet, s ez a félelem csak lelki teher.
Hosszú és lassú folyamat vezet a „gyógyulásig”, de már megtaláltam a kiutat!
Vikinek és a táncnak köszönhetem!
Miért?
Egy-egy teljes koreográfia elsajátítása nem pár percet vesz igénybe, hanem több alkalmat. Mi következik ebből? Egy adott szám koreográfiáját lebontjuk több, kisebb egységre.
Ha szakaszokban számolunk, sokkal több a sikerélmény! Vikinek kimondottan jó érzéke van arra, hogy a próbálkozásokban észrevegye és ki is hangsúlyozza a jót, a pozitívumot.
Többen hajlamosak vagyunk a kritikára, hiszen a rosszat sokkal könnyebb kiszűrni, de a jót is fel kellene fedezni.
Táncoktatás közben a hibáimat is korrigáljuk, de úgy, hogy közben megmarad a sikerélmény! Arra a meglevő tudásra építünk, amivel már rendelkezem, arra alapozzuk az új lépéseket.
Türelemmel, szeretettel, biztatással, jó tanácsokkal könnyű fejlődni.
Vikinél, ha hibázok, nem történik semmi baj, legfeljebb kiesek a ritmusból! Nincs komolyabb következménye a tévesztéseknek.
„Semmi pánik! Nekirugaszkodunk újra!”
Itt a kitartás a lényeg, az, hogy nem adom fel!
Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már a teljes koreográfia megvan, s amikor eltáncolom, összeáll a teljes kép, megvan a sikerélmény, egységekből, kis részekből összerakva!
Sok kicsi sokra megy!
A megfelelési kényszerem annyiból módosult tehát, hogy bontsak le mindent részecskékre, így a mércét is alacsonyabbra állítom. Az ember sokkal sikeresebb, ha kis lépésekben halad. A túl nagy falaton csak rágódunk!
Óráim végén mindig mosolygós arccal megyek el, mert jól érzem magam!
Viki, ez a Te érdemed, és a gondosan összeválogatott számoké!
Lassan ráébredek arra, hogy az elfogadás kulcsát az ember személyiségében kell keresni, s nem a másoknak nyújtott teljesítményében.
Végezetül, hadd másoljak ide egy idézetet, amely nagyon közel áll hozzám:
"Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! Jöjj ide mellém és legyünk barátok!" (Albert Camus)